Wallon-Hárs Viktor - Égjáró, ősmagyar zene Kurszán Kende emlékére | Wahavi Music
Tartalomjegyzék

    Az album dalaiba belehallgathatsz, illetve megvásárolhatod a Dalok.hu zeneáruházban.

    +++

    Közreműködők

    Az album a harkai Kurszán Kende Lovas Egyesület kérésere készült, honfoglaláskori lovasbemutatóik kísérőzenéjeként.

    Borítókép: Részlet az aquileiai székesegyház altemplomának falfestményéből (magyar lovasíjász).

    Közreműködik:
    Budai Hajnalka - vokál
    Hargitai Gábor - torokének
    Martos Virág - vokál
    Wallon-Hárs Viktor - ének, gitárok, basszusgitár, harmonika, koboz, kaval, dobok, gardon, csörgők, esőbot

    A dalok jogvédettek!

    + + +

    Dalszövegek

    Szer

    Táltos sólyom, kerecsen nép
    anyja a kezdet, apja a vég.

    Szaladó szarvast követő pár,
    mélyen az égben honra talál.

    Távoli csillag messze kigyúlt,
    repülök, szállok, hosszú az út.

    Szarvas hátán táltos réved
    tűzben feszülök, dobban az ének.

    Égigérő

    Tóba nézek, égig érek,
    égre rajzolt ősi képek.
    Onnan ember, állat innen -
    néma szellem, néma Isten.

    Gyűl az ember égre-földre,
    körbe táncol karba öltve.
    Mélybe réved, ősi ének -
    hegyre gondol, völgyben ébred.

    Arany tűben arany cérna,
    testet ölt az Isten újra.
    Háza pajta, ágya szalma -
    birkabőrbe farkasalma.

    Boldogasszony, gyöngy a könnyed,
    szép szemedből földre csöppen.
    Gyöngy a földben szárba szökken,
    jó szívedbe visszaröppen.

    Lovasíjász

    Léptet a múltam,
    vágtat a jelenem.
    Ló dobogása
    éled a fülemen.

    Haj furulyámnak
    édes a hangja
    hej dobolásom
    hívja a múltam.

    Messzi vidéken
    félik az íjam,
    megfeszülök hát,
    élem a múltam.

    Még ma is élek
    ősi az ének,
    lóra barátom
    sólyom a vállon!

    Kavargó vér

    Eleven a tűz
    kesereg a fűz
    odarepít engem
    a szívemér’

    Eleven a tér
    oda belefér
    nekifeszít engem
    a hitemér’

    Eleven a vér
    neki sokat ér
    kavarog a lelkem
    de hazaér

    Eleven a rét
    neveli az ég
    csepereg a könyve
    a mosolyér’

    Vérem, vérem, Te szép patak
    kérem, kérem enyém maradj!
    magyar, megyer, hun vagy avar
    engem aztán sose zavar!

    Égjáró

    Égzengő, tavaszoltó,
    földrengő szerető szó,
    nyeritő szél, taposott hó,
    égjáró Tarkacsikó.

    Hegyháton ég-itató,
    tölgy-árnyék, isteni szó,
    magos ágán sárgarigó:
    égjáró Sárgacsikó.

    Mély tóban meritett kő,
    nemezarcú dérhajú nő.
    Csikorogva rúgtat a fény
    égjáró Vasderesén.

    Fűszálon könny csepereg,
    viharon nőtt láng-gyerekek.
    Taposott hó, nyeritő szél,
    égjáró Sárgafehér.

    Élő ének, szellem lélek.
    Erdei legyetek éjjel vélem.
    Halmai legyetek éjjel vélem.
    Patakok legyetek éjjel vélem.

    Sárkánytánc

    Apró embert visz a lova, hejha! Hejhó hej hej hej!
    széles réten, nyeregibe pelyva.
    Meg-megtorpan, kicsi keze rajta
    szárnyat bontva felemel a Holdba.

    Táncoltatja, nekimegy a körnek,
    szikrák fénye lekacag a földre.
    Sárkány lelke feje tetejébe’,
    sármány dallam szive közepébe’.

    Csillag rétre ha kiszalad a ménes,
    tejben fürdik, kenyere de édes.
    Izzó hátán megered a vére,
    semmim sincsen, odaadom érte.