Szemből jövök, magból növök!

Tartalomjegyzék

Közreműködők

A felvételeket Wallon-Hárs Viktor készítette a 2009. és 2010. évben.

Közreműködők:
Lajtai Krisztina - vokál
Martos Virág - szólóének, vokál
Hargitai Gábor - darbuka, dorombének
Wallon-Hárs Viktor - szólóének, vokál, koboz, kaval, hatlyukú furulya, tekerőlant, harmonika, darbuka, ceglédi kanna, klávesz, csörgők, csengettyűk, basszusgitár

A felvételeken kizárólag valódi hangszerek szólalnak meg!

Dalok listája

Minden dal szerzője Wallon-Hárs Viktor, kivéve a jelzetteket (dallam | szöveg szerzője).

Kattints egy dal címére a lejátszáshoz. A lejátszó automatikusan továbblép a következő dalra.

A dalok jogvédettek!

+ + +

Emese álma

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Holdvilág az égen,
fény-remény a réten,
emelt fővel kérte,
keze eget érte.

Lángok nyelvén kérte -
patak nyelvén kérte -
erdő nyelvén kérte -
egek nyelvén kérte.

Isten szólt a tűzből -
Isten szólt a vízből -
Isten szólt a földből -
Isten szólt az égből.

Ezren haltak érted,
ezren élnek érted.
Táltos lovam vére
magot vet az égre.

Magos égben szellő -
szellő kél a magból.
Álomhozó erdő,
égbe nyúló palló.

Leányhaja fénye
fényes turul lélek,
Istenarcú keble
Isten szavát zengte.

Emelkedj fel lányom,
szép magyar virágom!
Négyszáz nyár a télben,
huszonhétszer éljen!

Árpád népe

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Árpád népe öreg fa (jaradí-dladlom)
minden ága szép fia. (jaradí-dladlom)
Szél ha töri, nem felel
eső veri, nem megy el.

Vastag ága lehajlik
gallyaira támakszik.
Ha leszakad, feltámad
ősi lelke kiárad!

Csángó, jász, kun, besenyő,
palóc, székely, együtt nő.
Árpád népe öreg fa,
ezer ága egy fia.

Egyik ága szép legény,
zöld tenyerén szép remény.
Másik ága gyenge vén,
ősz a lelke, teste tél.

Őszapó a gally hegyén,
téli lélek - őszi fény.
Cinke ring az ág tövén,
énekében él a fény.

Arra árnyék, erre nap
fenn az ármány, lenn a pap.
Rovás-rívás síró nyelv
Sárba-sírba tiport elv.

Szent Korona

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Fűzvesszők hajlása,
tulipántos padlása,
aranyos ér két martján
gyöngyházak tornáca.

Mély kútban merített kő,
kerekarcú égbeli nő -
szeme bogja körbe rekeszt,
feje kútja görbe kereszt.

Boldog Özséb

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Sok-sok apró csillag
szív-csokorban virrad
szív-csokorban virrad
sok-sok apró csillag.

Ezer lángot láttam,
ezer dobbal jártam,
ősi halmon álltam,
ősi síppal vártam.

Ezer barlang hajlék
lelket őrző szarvas;
ezer tenger tajték,
vérbe’ mosdó farkas.

Sok-sok apró csillag
szív-csokorban virrad
szív-csokorban virrad
sok-sok apró csillag.

Mindent tudó vének,
égre nyíló lélek,
napsugarú fényed
holdudvarba téved.

Mindent tudó lélek,
földre hulló vének,
csillagarcú fényed
ezerszínű néped.

Élet

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Mag mag búzamag
benne aluszik a Nap.
Mag, mag búzamag,
nőjél, nőjél hamarabb!

Vérem vére tó fivére,
felhő széle őszi égre.
Essen, essen hó a jégre,
engedjen be kőszivébe!

Ének ének ó ti vének!
Kényes fényes szép legények.
Járjad járjad míg a lélek
nyolcat fordul hej ha élek.

Élet élet véled élek,
vérem vére érted élek,
Nappal élek Éjjel érek,
égek égek Napba nézek.

Ez a láb nem alább
ez a kar nem akar
ez a száj nem aszály
az a szem nem eszem.

Hétlépés

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Nyissad, nyissad kapudat, kapudat!
Gallyad létrám, járom utadat.
Kútban a mélység, mélyben a kétség,
Lássam, lássam, lássam a végét.

Szóljon a hangom, szóljon a hangod,
Érzem a lelked, értem a tested.
Háromszálú vérpiros inda,
Tűzről pattant isteni szikra.
Fád gyökerében meglelem újra,
fád gyökerében meglelem újra.

A zenész addig zenél,
amíg az angyalok hangot nem adnak neki.
Onnantól énekel.

Miénk lesz

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Ha a szegény boldog lesz,
ha a remény porból lesz,
ha a kenyér elég lesz,
az a világ miénk lesz.

Ha az enyém tiéd lesz,
ha az egyből kettő lesz,
ha a kettő eggyé lesz,
az a világ miénk lesz!

Ősi ének

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Szemből jövök,
magból növök,
táltos lovam
tüze örök.
Szarvas nyomán
nyíló virág,
ködből leszen
nekem ruhám.

Jőnek a vének,
ősi remények,
ébred a lélek,
ős magyar ének.

Ősi remények,
ébred a lélek,
jőnek a vének,
ős magyar ének.

Őrzi a véred
ősi reményed,
égbeli mérleg
szép magyar ének.

Ősi reményed
égbeli mérleg,
őrzi a véred,
szép magyar ének.

Föld szíve mellett
tenger az ember,
árad a lélek,
hét magyar ének.

Tenger az ember,
árad a lélek,
Föld szíve mellett
hét magyar ének.

Mosolygó keserves

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Göndör ágon, virágon,
kincs-virágzó világom.
Hej dudásom, dudásom,
kecskeszőrű barátom.

Egyre három, négyre hét,
hosszú úton merre térsz?
Hej dudásom, dudásom,
kecskeszőrű barátom.

Gyöngyvirágos réteken,
három úton érkezem.
Hej dudásom, dudásom,
kecskeszőrű barátom.

Egyre három, négyre hét,
hosszú úton hová érsz?
Hej dudásom, dudásom,
kecskeszőrű barátom.

Angyal (Hajnalkának)

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Mosoly a harmaton,
harmatos ajkadon
angyali szó.
Remeg a kéj szaga,
dalol az éjszaka -
angyali szó.
Egy csoda nem elég,
holnap is gyere még!
Szalad a Hold kutyám,
széled a Nap karám,
angyali szó.

Örökös áradat
tereli lázadat:
angyali szó.
Ötödik őselem,
elemi szer-elem -
angyali szó.
Egy csoda nem elég,
holnap is gyere még!
Pirul az arcodon,
vacog a torkodon -
angyali szó.

Gyönyörű pirkadat
reped az ég alatt:
angyali szó.
Repül az énekem,
kegyelem életem,
angyali szó.
Egy csoda nem elég,
holnap is gyere még!
Fényed a vállamon,
hajnali csillagom -
angyali szó.

Rettentő álom

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Forró jégben élek -
elvágyódó lélek.
Fájó álom ringat,
vakító ég pirkad.

Hej rege rejtem
kerék alá tettem
onnan is kivettem
Hej rege rejtem
mély kútba tettem
onnan is kivettem

Fáról hulló alvadt vér
Féreg rágta forgószél
Fűszál szélén alvó rét
Fátyol hóban múló tél.

Szarvas vérem fáról csepereg
farkas vérem földön tekereg.

Kobzám rezzen, dobolom lassan,
Furulyám szökken, kavalom hosszan.

Földből szedtem magamat
Tűzben tiszta madarat
Esőbotom csepereg
Széllel bélelt szűrömet
Kőrisfáról szedeget.

Forog a szívem

(vers: Wallon-Hárs Viktor)

Ez a világ olyan rút - olyan rút
adott nekem sarkantyút - sarkantyút
noszogatom előre, elegem van belőle, hogy
belefáradt a szívem, de a szívem.

Kicsi patak nagy a híd - nagy a híd
édes rózsám egyre sír - egyre sír
szárítsd fel a könnyedet, sírhatsz te még eleget, hogy
belefárad a szívem, de a szívem.

Ez a világ olyan szép - olyan szép
adott nekem menyecskét - menyecskét
adott nekünk egy lovat, azon megyünk jaj sokat
belefárad a szívem, de a szívem.

Menyecském es olyan szép - olyan szép
odajadta a kezét - a kezét
hátra fordul, csókot ad, eléfelé úgy halad, hogy
belefárad a szívem, de a szívem.

Forgó szoknya, katrinca - katrinca
hétszer fordul Katica - Katica
egyre kettő, négyre hat, hetedikre enyém vagy!
vele forog a szívem, de a szívem.

Megfáradtam, elbágyadtam, felülök a cserefa tetejébe
megforgattam, jól ráraktam, nem is ülök senkinek az ölébe.

Haj mit láttam, elméláztam, fent ülök a cserefa tetejébe
édes rózsám, nézzél má’ rám, gyere babám hagyd a szád a fenébe.

Ágról-ágra, szájról-szájra, repül a szerelem a közepébe
meg-megfordul, táncol, perdül, csókot adok finoman a szemére.

Kapcsolódó cikk